Tanúságtétel- A megváltozott tudatállapot és a gonosz

Szintén Gál Péter atya könyvéből való ez a történet. Tanulságos.

"42 éves vagyok, műszaki-gazdasági főiskolai végzettségem van, és logisztikai tevékenységgel foglalkozom. Úgy gondolom, hogy egy keresztény hitét nem gyakorló, racionális, "földön járó" átlagember voltam évtizedeken keresztül, aki próbált lépés tartani a világgal és boldogulni. Mintegy négy évvel ezelőtt olyan dolgok történtek, melyek alapvetően megváltoztatták az életemet. 
    Akkor már elváltként, és több sikertelen, rövid párkapcsolati próbálkozás után egyedül éltem. Magányomat enyhítendő és törekedvén a boldogságra, már egy ideje érdekeltek a "keleti filozófiák", a spirituális és "önmegvalósító" dolgok. 2005 májusában megismerkedtem egy lánnyal. A lány - nevezzük Johannának- hasonló gondolkodású "kereső" ember volt. Hamar komolyra fordult a kapcsolatunk, összeköltöztünk majd eljegyeztük egymást. Korábbról ismertem valakit, aki reikivel foglalkozott, megkerestük őt, és mint "mesterünkkel" elindultunk a "mélyebb spiritualitás" útján. E kör egyik hívogató szórólapján ez állt: "Belső gyermekünk gyógyítása." Következett a reiki tanfolyam, emellett ismerkedtünk "angyalokkal", a tarottal, horoszkóppal, különféle jóga irányzatokkal, feng-shuival, buddhizmussal, Osho tanításával. "Dimenzió kapuk", energiák, esszénusok és egyéb titkos és kevésbé titkos tanok is a látókörünkbe kerültek. A tanfolyamok során több beavatásba is volt részünk, amelyek mind pénzbe kerültek. Egy-egy hétvégés alkalomnak átlag 10-20 ezer Ft/fő volt az ára. 

Az összejövetelek látszólag nagyon barátságosak voltak. Öleléssel köszöntöttük egymást, és sok szó esett a "szeretetről", magunk és mások "gyógyításáról" és időnként Jézusról is, ami megnyugtató volt számomra, mert "elvileg" római katolikus neveltetést kaptam. 
2006 januárjában indult egy "belső gyermek" című tanfolyam. Itt történt, hogy az elhunytakkal történő bocsánatkérés okán meditáltunk, de ebből a meditációból Johanna nem tudott "kijönni". Megmerevedett és valamit mormogott. A "mester" nem próbálta ébresztgetni, hanem elkezdte kérdezgetni: "Ki vagy, mi a neved?" Na, ekkor aztán megborsódzott a hátam, főleg akkor, amikor Johanna elkezdett válaszolni, de nem egészen a saját hangján. Egyértelműen látszott, hogy nem ura magának, hogy valami nem jó történik. A kérdésekre válaszokat is kaptunk, melyben egy régen, gyilkosságban meghalt személy "szelleme" válaszolgatott és elmondta, hogy már több száz éve halott és úgy halt meg, hogy nyakon szúrták, stb. A kérdezz-felelek végén a "mester" "visszavezette az eltévedt szellemet a síkjára" és "lezárta azt a kaput, melyet megnyitott". 

Némi megkönnyebbülést éreztem és vártam, hogy mielőbb hazaérjünk és kialudjuk magunkat. Hazafelé menet Johanna rám nézett, felkiáltott, elkapta a tekintetét és elkezdett reszketni, sőt szinte pánikba esett. Amikor kérdeztem, hogy mi a baj, azt kiáltotta, hogy nem tud rám nézni, mert "másokat lát a szememben". Teljesen megrémített! Hazaértünk, de otthon még rosszabb lett az állapota. A "mesterrel" visszajöttünk a lakásunkba, aki reggelig "varázsolt" valamit körülötte. A várt megkönnyebbülés azonban nem történt meg. Innen kezdve az életünk egy pokol lett. Johanna éjszakánként nem aludt; nem mert elaludni, mert álmában mindenféle rettenetes látomása volt. Én sem aludtam jól, és amikor éjjel többször is felébredtem, éreztem, hogy nem alszik, mereven feküdt mellettem és szinte áradt belőle a félelem és a nyugtalanság. Ez egy ment heteken keresztül. (Johanna saját tapasztalatát  mindezekről dőlt betűkkel különböztetem meg az enyémtől.)

Tudni akartam a másvilágról, illetve szellemi fejlődésem érdekében többek között transzcendentális meditációval kezdtem el foglalkozni. A "belső gyermek" tanfolyam második hetében egy ilyen meditációból nem tudtam "felébredni". Teljesen összezavarodtam. Már semmi sem volt a kontrollom alatt. Éjszakánként az ágyon fekve arra riadtam, hogy a testem ugrál, felemelkedik az ágy fölött és forog. Valódi őrület volt. Hangok beszéltek körülöttem, cipők kopogtak, lépdeltek, megöleltek, belém másztak lények és rám ragadtak, fojtogattak, elengedtek, dobáltak, rángattak. Teljesen kimerültem, de aludni nem tudtam. Emellett valami furcsa szag áradt a bőrömből. Látomásaim voltak, álomképek, amik nem hagytak, csak jöttek és jöttek. Az időérzékem teljesen elhagyott és hónapokig nem volt nyugalmam. Minden nap egy küzdelem volt a sötétség ellen, amit szememmel láttam a saját szememben, amikor a tükörbe néztem. Valahányszor valakivel kommunikálni próbáltam, elviselhetetlen sötétséget és feneketlen ürességet láttam. Nem azt az embert akire néztem, hanem valami mást. 
Segíteni szerettem volna magamon, de minden cselekedetem mérhetetlen erőfeszítésbe került. Egyetlen szó kimondása, két lábamra állás vagy csak egy lépés: mind súlyos teher volt. 

Menekülni akartam ebből és könyvekben kerestem megoldást - csupa New Age-es írásban- ami mind ott nyílott ki, ahol a tudathasadást tárgyalták. Ahogy tovább olvastam, minden betű elhomályosodott és a teher újra rám nehezedett. Erősen afelé szuggerált, hogy valójában megőrültem. Letettem a könyveket. Azt reméltem, hogy ez az egész egy álom, vagy talán már nem is élek, nem lehet valóság, ami történik. 
Az emberek akikhez jártam, vagy épp hozzám jöttek, már nem tudtak mit mondani. Budapestre vittek - kétszer 16000 Ft-ért - egy-egy konzultációra "Mihály arkangyal" médiumával. Hazajöttünk és én még rosszabbul voltam. Két hét telt el, és egy szó az éjszakai látomásokból nem hagyott nyugodni. Végre eszembe jutott hol nézhetnék utána. Elővettem a Szentírást, felnyitottam, és abban a pillanatban minden elém tárult. Egyedül maradtam a Szentírással a kezemben, melynek minden szava életre kelt. Ez volt az egyetlen könyv, amit olvasni tudtam. Tiszta volt, világos és azokban a percekben nyugalmam volt. 

Azt azonban nem tudtam, ki szól belőle hozzám. Értettem, és bennem élt, amit olvastam. Egy háború folyt a háttérben, amely a szemnek láthatatlan. Ezt tapasztaltam meg és mikor olvastam Isten igéjét, megértettem mi történik velem. Valóságos történés volt, egy ütközet, ami vérre ment. Nem csak olvasott szavak, hanem maga az életem, amiért küzdenek a mennyben. Egy egész sereg volt velem. 
Aludni még mindig nem tudtam, feküdtem a kanapén és hirtelen a fürdőben találtam magam a tükör előtt, ahonnan ki akart törni valami rettenetes sötétség, de erőt véve magamon azt gondoltam, bátor vagyok és a sötétségen keresztül kimegyek innen. Nem félhetek tovább, már úgy éreztem túl vagyok mindenen, ettől rosszabb már nem jöhet, és elindultam. Ekkor elém állt valaki, a sötétség és közém. Maga mögé intett "karjával". Nem volt teste, hangja, csupán jelenléte. A szívemben szóltak szavai, ahogy a sötétségnek parancsolt. "Jézus Krisztus nevében megparancsolom, hogy távozz!" Többször ismételte. Lassan eszméltem, hogy nekem is csatlakoznom kell hozzá, és mondogatni kezdtem ezt szavak nélkül, egyszerűen a szívemben. Hirtelen ugyanott találtam magam ahol azelőtt feküdtem. Beszélni akartam, elmesélni mindezt, de nem tudtam kinyitni a számat, erőlködtem, de mozdulni sem bírtam. Nem értettem, hogy miért nem tudok beszélni? A fenyegetés ellenére azt éreztem, hogy meg vagyok mentve, azonban még nem ismertem fel Jézust, mint Megváltómat. 

Újabb napok teltek el és minden tovább folytatódott... Szívemben ismét szólt valaki, és már én is zokogva kiáltottam azokat a szavakat, amiket mondott: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy!... És ettől kezdve emlékeztem, hogy ki vagyok. Rengeteg kérdés kapott választ abban a pillanatban. Atyám gyermekeként hirtelen minden összeállt. Tiszta lett az elmém, és tudtam mit kell tennem. Imádkozni kezdtem. Vettem egy rózsafüzért, egy feszületet és a Szabadíts meg a gonosztól című könyvet. A könyvet olvasva, ahogy egyik mondat követte a másikat, úgy döbbentem meg sorban: hiszen velem ugyanezek történtek. Az első nap volt ez több hét után, hogy elaludtam és reggel a rózsafüzérrel a nyakamban ébredtem, mert persze azt nem tudtam hogyan kell használni. Az első nyugodt éjszakám hónapok óta. Időközben Gál Péter atya könyve is a kezembe került, a harmadik könyv...

Felhangzottak bennem rövid, de nagyon tartalmas mondatok, melyek szelíd hatalommal töltötték be lelkemet. Feltámadás! Nincs is reinkarnáció! Jézus az egyetlen szabadító!... Jézus tekintetében egyre hullottak le rólam a téveszmék és a hazugságok. Alkudoztam, menekülni próbáltam Isten elől, aki mindent tudott rólam. Zavarodottságomban nevetni kezdtem, most mi lesz? Eltipor? Meghalok? Hova bújjak? Nem tudok! Valaki nagyobb nálam! Valaki nagyobb mint a torony, amit építettem! A tekintetével összezúzhat, de ez a tekintet maga az Irgalom volt, engem szeretett, gyógyított és felemelt, de bennem a Bábel, a hazugság tornya összedőlt. "
Forrás: Gál Péter- New Age keresztény szemmel.

A történet happy end-el végződött. A történetben szereplő férfi és Johanna útjai szétváltak, de mindketten megszabadultak a gonosz fogságából. Ehhez Gál Péter atya és a közösség szabadító imái kellettek.

Nézzük meg mi történt. Mindketten belekerültek a New Age-es és okkult tevékenységek útvesztőibe. Részt vettek mindenféle beavatáson, de Johannánál nem ez volt a fő probléma. A "belső gyerek" meditációja. Ahonnan nem tudott visszajönni.
Már írta sok alkalommal és csak ismételni tudom önmagam. Mindenféle okkult és ezoterikus tevékenység lehet veszélyes. Vannak olyanok, amik csak évekkel vagy évtizedekkel később "hatnak", és vannak olyanok amelyek szinte azonnal.

A legveszélyesebbek azok, amik megváltozott tudatállapotot igényelnek, vagy olyan beavatások, ahol "háttérbe" kell szorítani énedet, személyiségedet, ahol "szellemi vezetőkre" vagy "angyalokra" van szükség.
Tehát a veszélyes tevékenységek közé sorolható a Transzcendentális Meditáció, a kundalini jóga, a holotróp légzés, stb. A sátánizmus és a fekete mágia pedig alapból megkötözöttséget vált ki.

Ha már valakinek problémája van, akkor a lehető legrosszabb megoldás a "mesterekhez", gurukhoz, boszorkányokhoz, mágusokhoz való fordulás. Johanna esetében is csak rosszabb lett minden. Amennyiben mégis elmúlnának az aktuális tünetek, akkor pedig kap helyette az ember másikat.

A végére csak egy idézetet szeretnék beszúrni. Jézus mondja: "Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű."
MT 11, 28-30

Az ezotéria és a különböző New Age praktikák soha nem jelentenek valós megoldást. Megtévesztéseken alapulnak és megkötözöttséget alakítanak ki. Jézus, azonban az Út, az Igazság és az Élet! Keresd Őt!
            

Megjegyzések