"Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat."

EF 6.11-13

2018. január 15., hétfő

Kik a szellemi vezetők?

Amennyiben interneten rákeres a szellemi vezető kifejezésre, akkor számos hasonló választ kaphat:

"A szellemi vezetők testetlen lények, akiket hozzánk rendeltek még a születésünk előtt, hogy segítsenek minket az életben."

"Néhányan felemelkedett mesterek (mint Jézus), míg mások átlagos szellemek, akik csak egy bizonyos területen számítanak mesternek."

"Egy ősi vezető olyan is lehet aki azt állítja rokonunk, mint pl. a kedves Tillie nénike, aki akkor halt meg amikor ön még csak tíz éves volt."

"Egy tipikus szellemi vezető archetípus, szimbolikus, vagy valami mást képvisel."

"Egy valódi szellemi vezető olyan kifejlődött lény, aki ígéretet tett az ön vezetésére. A valódi szellemi vezetők bölcsek, könyörületesek és gyakran szórakoztatóak."

Az az általános elképzelés, hogy vannak jóindulatú szellemek, akik segíteni akarják az embereket vagy "vezetni" őket az élet során. A szellemi vezetők iránti elkötelezettség gyakran a New Age-hez kapcsolódik, a pogány és spirituális hiedelmekhez. A szellemi vezető kifejezést nem mindig használják, mert hívják őket "felemelkedett mestereknek" vagy "láthatatlan segítőknek" is. Az automatikus írás, az álom állapotok, a hipnózis és a meditáció olyan praktikák, melyek a szellemi vezetőkhöz köthetők. Az olyan kifejezések is mint mágikus körök, központosítás, iridológia, kristályok, önmegvalósítás, pozitív megerősítés, gyakran társulnak a szellemi vezetőkhöz. A szellemi vezetővel való kapcsolatfelvétel célja általában a titkos bölcsesség felfedezése, és a magasabb szintű tudatosság megszerzése. 

A New Age gyakorlók állításaival ellentétben a szellemi vezetők mindennek elmondhatók, csak jóindulatúnak nem. Nem kedves eltávozott szeretteink szellemei, nem felemelkedett mesterek akik átmentek valami misztikus bolygóra. Ők azok amit a Biblia is állít, generációs  szellemek (Lev, 20-27). Nem gonoszként mutatkoznak be, inkább jóságosnak állítják be magukat. A 2. Korintusi levélben is ez áll: ... S ez nem is csoda, hiszen még maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. Nem nagy dolog tehát, ha az ő szolgái is az igazságosság szolgáinak tettetik magukat."
A sátán hazugságai akkor a leghatékonyabbak, ha úgy néznek ki és hangzanak mint az igazság, amikor segítségnek tűnnek. A szellemi vezetők valójában gonosz lelkek, akik segítőkként álcázzák magukat, hogy csapdába ejtsék és elpusztítsák az embereket hamis tanításokkal és okkult praktikákkal. 

A szellemi vezetők szerint az ember célja a lelki tudatosság, a belső istenségének felfedezése, és a kozmosszal való összekapcsolódás. A Biblia szerint az ember célja az, hogy dicsőítse Istent, és összhangban legyen az Ő képmásával. A spiritualizmus azt tanítja, hogy az ember eredendően jó, korlátlan potenciállal rendelkezik a hatalom és a fejlődés terén. A Biblia azt mondja, hogy az ember bűnös, és senki sem igazán jó. A szellemi vezetők azt állítják, hogy az igazság relatív, és számos út van ami elvezet Istenhez. A Biblia kijelenti, hogy Isten az igazság, és Jézus Krisztus az egyetlen út, hogy megfelelő kapcsolatunk legyen vele. A szellemi vezetők olyan világnézetet mutatnak be ami ellentétes a Bibliával.  

A Bibliában Isten több alkalommal is figyelmeztette az embereket a szellemvilág veszélyeiről. A Leviták 19,31 ezt mondja: "Ne forduljatok a halottidézőkhöz és semmit se kérdezzetek a jósoktól, hogy tisztátalanná ne tegyétek magatokat általuk. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!" Az 1Kron 10,13-ban azt olvashatjuk , hogy Saul király azért halt meg, mert
"megszegte s nem tartotta meg az Úr adott parancsát, meg azért, mert halottidéző asszonytól kért tanácsot." Az 1Ján 4,1 szerint "Szeretteim! Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba." 

Hogyan menekülhetsz meg ezek elől a szellemi ellenségek elől? Azáltal, hogy ellenállunk nekik az Istenbe vetett hittel. (Jakab 4,7) Isten bármilyen szellemnél nagyobb (1 János 4,4), és egyedül Ő képes megszabadítani ezektől az erőktől. Jézus uralmat szerzett a tisztátalan szellemek fölött parancsolván nekik, hogy hagyják el őket (Máté 17,18; Márk 5,8-9), és engedelmeskedniük kellett. Pál írja az Efézus 6, 10-18-ban, hogy fel kell vennünk Isten fegyverzetét és használni az Ő erejét a szellemi harcban. Ezt csak tudja megtenni, aki megkapta Isten megváltását Jézus Krisztuson keresztül. A bűnbánat és a bűnvallás az első pont. "Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól. (1Ján 1,9)

Forrás: 
http://www.gotquestions.org/spirit-guides.html

2017. december 11., hétfő

Egy volt sátánista története

Amikor hat éves lehettem, akkor a bátyámmal egy befagyott tavon sétálgattam azt gondolván, hogy egy parkban vagyunk, amikor is a jég beszakadt alattunk. Amikor elsüllyedtem, akkor a bátyám megragadott, és közben ő is beszakadt. Amíg én megmenekültem, senki nem volt aki megmenthette volna őt. A temetésén a pap azt mondta a Jóistennek volt rá szüksége, így magához vette őt. Nem tudtam megbirkózni ennyi fájdalommal, és még két héttel a halála után sem tudtam feldolgozni az elvesztését, így eldöntöttem oda megyek ahol ő van, ez pedig a halált jelentette. 

Egy nap bezárkóztam a szekrénybe, telve voltam haraggal Isten felé, mert elvette a testvéremet, magamra húztam egy takarót, és úgy tettem mint egy halott. Békét és örömet éreztem így, de második vagy harmadik alkalommal amikor így tettem, egy hangot hallottam ami gúnyolta Istent. Nagyon jól éreztem magam, mert tudtam, hogy nem én vagyok az egyetlen aki utálja Istent. Rövid időn belül többször is hallottam a gúnyolódást és az utálatot amit éreztem, így volt valaki aki ezt igazán megértette. Így egyre jobban belemerültem az elképzelt koporsómba. 

Aztán egy nap ezt mondta a hang:" Szeretlek, és sokat törődöm veled. Isten kegyetlen, és nem törődik veled. Nyolc éves koromban sokat nőtt az Isten iránti gyűlöletem. Aztán súlyos rémálmaim lettek. A szüleim azt javasolták keressek fel egy papot. De a szellem barátom ezt mondta nekem:" Ne félj, majd én megadom mint mondj." Így is lett. A pap nem tudta hogyan segítsen nekem. 

Egy nap amikor már kilenc éves voltam, beléptem a szellemi világba, és megvolt az első démoni látomásom. Láttam magamat, ahogyan egy fejszét vágok az apám koponyájába. De a szellem barátom azt mondta:" Ne mondd el senkinek, mert ha megteszed örökre bezárva leszel. Tudtam, hogy a barátom igazat mond, mert kristálytisztán hallottam. Körülbelül egy évvel később már több szellem barátom volt, és a legtöbbjüket láthattam is. De Raw volt az a szellem barát, aki más szellemeket is megijesztett, mert a neve háborút jelentett visszafelé olvasva (war= háború - a ford.)

Akkorra összebarátkoztam egy szellemmel aki lenyűgözött engem, mert kedves volt, és azt mondta nagyon szeretlek, és a túl rossz Isten nem lát benned semmi értéket sem. Megkérdezte élhetne-e bennem, és én igent mondtam. Aztán elmondta mit kell tennem a fájdalom megszüntetéséhez. Néhányszor azt mondta öljem meg magam, mert senki nem törődik velem. 

Egy idő után elkezdtem inni, és ez a barátaim aktívabbá válását okozta. Tizenkét éves koromra elhatároztam, hogy minden színes bőrű embert utálni fogok. Viccesnek tűnt, és a barátaimnak is tetszett. Örömet akartam szerezni nekik, mert minél több örömet szereztem nekik, annál többet mondták, hogy "Szeretünk téged, és törődünk veled." Tizenöt éves koromra a rémálmok véget értek, mert barátja lettem egy szellemnek akit Rémálomnak hívtak, de a többi szellem barátom még jobban szeretett.       

Tizenhat éves koromban a legtöbb iskolai barátom pornót akart nézni, és úgy tettem mintha tetszene, de valójában azon gondolkodtam hogyan ölhetném meg magam vagy másokat. Ted Bundy-t és Hitlert őszinte férfiaknak tartottam, és tudtam róluk, hogy szellemek irányították őket. 

Tizenhét évesen használtam Ouija táblát, de a barátaim azt mondták unalmas volt. Rasszista lettem, és az okkult felé fordultam. Tizennyolc éves koromban már kokaint és metamfetamint használtam, de a szellem barátaim azt mondták gyerekkoromtól kezdve Isten volt a problémám, és utáltam azokat akik követték. 

Az Öngyilkosság nevű szellem barátom most világított rá arra, hogy mennyire értéktelen az élet, és hogy én jobb életet érdemelnék, mivel nem vagyok nagy atléta vagy vonzó valaki, ezért azt mondja öljem meg magam, mert Istennek nem kellek, és miért próbálnák ilyen nyomorult életet élni. 

Amikor idősebb lettem, szerelembe estem egy személybe, akit Angyalnak hívtam. Angyal türelmes és tökéletes volt. Ahogyan telt az idő, egyre jobban beleszerettem a nőbe, és arra gondoltam feleségül veszem. A kábítószer függőségem és alkoholizmusom tönkretette ezt a kapcsolatot. Amikor kijöttem a rehabilitációs intézetből, akkor hallottam, hogy egy barátomhoz ment hozzá, így elmeséltem egy szociális munkásnak, hogy meg fogom ölni Angyalt. Ez sok problémát okozott nekem, de úgy láttam ugyanúgy elhagyott mint a bátyám. 

Nos, később eléggé elmélyedtem a sátánizmusban. Mivel tudtam, hogy elvesztettem a józan eszemet és egyre gonoszabb lettem, három alkalommal megpróbáltam magam túladagolni, de mivel ez nem működött, még bevettem néhány pirulát, és ráittam egy üveg whiskeyt. Elutasítottságot és szomorúságot éreztem, mert az egyetlen ember akit szerettem megfenyegettem, hogy megölöm. Gyötört az önvád, az önsajnálat és más pszichés problémák is, így ki-be jártam a pszichiátriai intézményekbe. 

A kórházban több fajta pszichiátriai betegséget diagnosztizáltak. Ez mókás volt számomra, mert a szellemek rajtam keresztül beszéltek, és összezavartak mindenkit. Egy nap amikor éppen a pszichiátrián voltam, egy kedves hang ezt mondta: "Szeretlek gyermekem, kérlek kiálts hozzám." De miután hallottam a hangot úgy tűnt, mintha a pokol elszabadult volna. 

Miután kijöttem a rehabról, felkerestem egy barátomat, hogy segítséget kérjek tőle, és ő elvitt az állam legjobb tarot kártya olvasójához. Ez a nő orvosoknak és ügyvédeknek olvasott tarot kártyát. De amíg nála voltunk, áthívta a barátomat egy másik szobába, és ezt mondta neki: "Mi a fenét csinálsz? Nem tudod, hogy a benne lévő démonok sokkal hatalmasabbak, mint azok akikkel én dolgozom?" Ezután megkért minket, hogy távozzunk. 

Nos, mivel a Ouija táblát többféleképpen tudtam mozgatni, megijesztettem a barátaimat. Az Öngyilkosságnak nevezett barátom azt mondta, hogy ugyanannyira átkozott vagyok mint ők, Isten nem fogad el, mindent elvesztettem az életben amiért harcoltam, ezért vessek véget a szenvedéseimnek most. Teljesen kétségbeestem, hogy miért is maradna életben egy vesztes, még azt mondta az Öngyilkosság barátom, hogy szeret engem, de Isten annyit hibát követett el veled kapcsolatban, annyira kegyetlen, hogy elhatároztam véget vetek az életemnek.  

Életemben először éreztem magam boldognak annyira, és legalább 5 démont láttam beszélni arról, hogy újra találkoztunk majd, és egy elmentem, hogy találkozzak az új barátnőmmel, ő azt mondta jó nap ez a halálra. Így bementünk a lakásán a fürdőszobába, és rátette a kezét az enyémre, a borotvát rászorította a másik csuklómra, majd egészen keményen hátrahúzta. 

A vér mindent beterített, ő nagyon izgatottnak tűnt, de szerintem én sokkot kaptam, mert ő újra és újra végighúzta a csuklómon a borotvát, nem sokkal később mindketten vérben úsztunk. Később azt mondta nem maradhatok itt, mert gyilkosságért fogják vádolni, így beültem az autómba összevérezve mindent. De nem tudtam hová menjek, végül elmentem egy barátomhoz, aki azt mondta nem maradhatok ott, mert este partit szervez, és ha ott halnék meg, az nem vetne jó fényt a dologra. 

Így beültem az autómba, és kocsikáztam körbe-körbe, de végül elájultam, és egy sürgősségi szobában találtam magam, aztán újra elveszítettem az eszméletemet, és a pszichiátriai megfigyelőben ébredtem. Azt mondták két percen múlott, hogy nem haltam meg. Kijöttem a kórházból, és megtudtam, hogy a pszichológusom öngyilkos lett. Minden reményem odalett, azt gondoltam nincs más esélyem, fel kell akasztanom magam. 

Annyira kétségbeesetten meg akartam tartani Angyalt, de tudtam, hogy most már fél tőlem, és a legtöbb barátom furcsának talált. Haldokoltam a sok betegség, a drog és az alkohol miatt. Nem volt ételem, és nem volt pénzem gyógyszerekre. Letérdeltem az ágyam mellé, és kértem Isten, hogy öljön meg vagy mutasson egy kis boldogságot. 

Jézus Krisztus átjött a mennyezeten keresztül, és körülölelt szerető karjaival, és azt mondta kedves gyermekem Timothy, vártam rád, hogy sírj és segítséget kérj. Ő azt mondta mától nem fogod kívánni a drogot és az alkoholt. Nem lesz többé szükséges antidepresszánsra, mert én meggyógyítalak mentálisan és érzelmileg. Aztán Ő azt mondta meggyógyítom a tested, mert nagy dolgokra vagy hivatott a királyságomban, és mindenütt beszélni fogsz az embereknek szeretetemről.  

Miután több államban is éltem, végül találtam egy helyet amit otthonomnak hívhattam. Röviddel azután, hogy új városba költöztünk, sok áldást kaptam egy barátomtól, aki a mentorommá és szerető szellemi atyámmá vált, dr. Dean Helland professzor az Oral Roberts Egyetemről. 

20 éven keresztül harcoltam magammal, mivel senkit nem találtam aki mellém állt volna, mert a múltam gonosz volt. Végül az Oral Roberts Egyetemen vettem órákat a Férfiak Sorsa kurzuson. Megtörtem az összes gonosz köteléket, és a lelkem meggyógyult. 

A képzés alatt megjelent előttem egy halott nő szelleme, és azt mondta lépjek kapcsolatba a gyermekeivel és a férjével, hogy tudassam velük ő már jó helyen van. Nos, visszautasítottam a beszélgetést ezzel a halott nővel, mert tudtam ez egy generációs lélek, az Öngyilkosság szelleme jött el hozzám, és életemben először ellenálltam neki, és Jézus Krisztus nevében megdorgáltam. 

Hiszem, hogy mindenki részesül a sorsomban, mert a börtönöm falai amiket senki nem lát leomlottak, és most már Krisztussal együtt sétálok. A kötelékem ami nem láncokból állt, most eltűnt. Dicsőség Istennek! Dicsőség Istennek, szabad vagyok! Ha valaki kegyetlenséget, gonoszságot vagy csak rosszat követett el, akkor tudnia kell, hogy Jézus Krisztus meg tud és meg fog bocsátani neked. Csak kiálts Hozzá, és meghallja bánatodat. 

Forrás:
http://exposingthedarkness.com/about/

2017. november 28., kedd

Amikor a harag rossz tanácsadó

Ez az eset egy 18 éves fiúról szól, aki középiskolás korában vérszerződést kötött az ördöggel. Mindez akkor kezdődött, amikor a családjukban furcsa szerencsétlenségek történtek. A jólétből és gazdagságból egy nehéz helyzetbe került. Látta, hogy ennek a családnak a barátai és hozzátartozói elkezdenek távolodni tőlük. Nem értette miért, de mély harag alakult ki velük szemben. Több alkalommal meglátogatták őket, dicsérték őket, és tanáccsal látták el azzal kapcsolatban, hogy miként növelhetnék jólétüket. Felajánlották azt is, hogy segítenek a gyerekeknek, míg a szülők dolgoznak. Gyakran együtt étkeztek a szülőkkel. Nem volt olyan nap, hogy ne lett volna zajos az egész ház a nevetésüktől. Aztán hirtelen minden megszűnt a házban, nem voltak látogatók, jókívánságot mondók, barátok, csak a süket csend. 

Láthatja, hogy a család üzlete a kisvárosi illegális lottó volt a hueteng. A kisvárosokban és a baranggayokban ez volt a mindennapos lottó. Sokat lehetett nyerni kevés pénzből is. Senki nem járt pórul a fogadással. Azonban nem regisztrált, nem fizetnek adót, teljes mértékben illegális. Azért virágzik, mert a hueteng vezetője egy csomó embernek fizet a védelemért, a baranggay kapitányának, a rendőrségnek, és mindazoknak akik valamilyen hatalommal bírnak abban a városban. A kormány a törvénynek való megfelelés jeleként néha-néha megrendel szigorúbb ellenőrzést. Hogy legyen látszatja, letartóztatnak itt is meg ott is néhány embert, elkobozzák a huenghez tartozó kellékeket. Ezúttal a szülei köreiben volt az áldozati bárány. Természetesen ott maradt a letartóztatás és az elkobzás bélyege. Az egyiknek óvadékot kellett fizetni, ami egy kisebb vagyon volt. Így nem lehetett rögtön elkezdeni az üzletet. És akkor valaki más belevágott. Neked nem maradt semmid sem. 

Ez történt a családdal és a fiatalemberrel. És bármerre jár a városban csak azt látja, hogy az emberek pusmognak és lenézik őt. Miről pletykálnak? Azt látta, hogy ezek az emberek akiknek korábban segítettek a szülei amikor szükség volt rá, és könyörögtek, hogy segítsenek neki. Most hálátlan söpredéknek tűntek. Még csak egy vigasztaló szóra sem méltatták. Korábban barátai voltak akik büszkén mutatták be más városokból érkezett barátaiknak. Amikor jól ment nekik mindenki a barátja akart lenni. Most ezek az úgynevezett barátok már csak parazitáknak és vámpíroknak bizonyultak. 

Imádkozott Istenhez, hogy segítsen. Imádkozott Istenhez a szülei azonnali szabadon bocsátásáért. Imádkozott Istenhez, hogy kapják vissza a régi életüket. Imádkozott Istenhez, hogy zúzza szét ellenségeit és hamis barátait akik visszautasították őket akár rokonok akár nem. Isten azonban hallgatott, látszólag távoli volt és süket. 

Telve haraggal az Isten és emberek iránt leírta egy papírra az érzéseit, nevekkel együtt. Leírta azt is mi történjen ezekkel a mocskokkal. A sátánnak ígérte a lelkét, ha bosszút áll ellenségein. Aztán a vérét folyatta a papírra, és belemártotta a hüvelykujját. Aztán egy öngyújtóval meggyújtotta a papírt, amikor a vére még nem száradt meg. Amikor már csak hamu maradt, akkor hazament.



Semmi azonnal észlelhető nem történt. Nem volt vihar és villámlás. Egészen jól tudott aludni. Nem voltak rémálmok, nem voltak démonokkal kapcsolatos látomásai. Semmi. Azonban tele volt fájdalommal, haraggal és fájdalommal. Halálukat kívánta azoknak az embereknek akik lenézték őt. Talán véletlen volt, de egy nap amikor iskolába ment azokkal az emberekkel találkozott akik kerülték őt. Söpredéknek hívta őket. Éles, gyűlölettel teli pillantásokat vetett rájuk, azt kívánta betegedjenek meg. Néhány nappal később hallotta, hogy Mr valaki beteg lett. Furcsa volt, mert előtte nem volt beteges. Nem foglalkozott a beteg emberrel. Megérdemelte a sorsát. Ugyanazon az úton járt iskolába. Látta a hamis barátokat, azokat akik pletykálnak róla. Csak rájuk pillantott, és ment az iskolába. Délután hallotta, hogy egy csoport iskolás beteg lett. A barrangai klinikára rohantak gyógyszerért. Az emberek azt gondolták, valami rosszat ettek. A fiatalembert nem zavarta. Szerinte a föld összes szemetét fel kellett számolni. Nem volt együttérző velük. Nem gondolta, hogy talán a tekintete okozta. 

Az iskolában azt érezte a tanárai rápillantanak és róla beszélnek. Vajon miről beszélnek? Bizonytalannak érezte magát, ránézett a tanárokra és betegnek látta őket. Hallotta az iskolában, hogy ez és ez beteg lett, és nem tudtak tanítani. "Helyes, rászolgáltak." - gondolta magában. Ezúttal fogalma sem volt arról, hogy valószínűleg ő okozta ezeket a szerencsétlenségeket. 

Otthon az egyik testvére meg is jegyezte. "Testvér, hátborzongató vagy. A tekinteted tele van haraggal és gyűlölettel." Semmi rosszat nem vett észre magán. Belenézett a tükörbe, és jól nézett ki. Nem volt szúrós tekintete vagy ilyesmi. Miért mondhatták a testvérei, hogy félnek tőle? Azt gondoltam magában nem kellene. Csak ők voltak egymásnak. A szüleik nem voltak ott, még mindig börtönben voltak. Rájött, hogy talán az ördöggel kötött paktum valós. Talán az ördög honorálta a könyörgéseit, és megadta neki amit kért. Ez a gondolat megijesztette őt. Nem akarta, hogy a lelke a pokolba kerüljön. Hogyan lehet érvényteleníteni a sátánnal kötött egyezséget? Azt olvasta az interneten, hogy ez nem megy könnyen. Ha az ördög megadta a maga részét, akkor elvárja a fizetséget. 




A fiú megbánta azt az ostobaságot amit tett, és elment a templomba imádkozni. Kérte Isten bocsánatát. Feloldozást és elégtételt kapott. De eszébe jutott, hogy vajon ez elegendő-e, kell-e még valami mást tennie? Meggyőzte magát, hogy többé nem bámul senkit sem. De rájött, hogy amit tett már nem számít. És minden alkalommal amikor emlékszik arra a fájdalomra amit átéltek, akkor fellobban a haragja, és szúrós lesz a tekintete. Kifejlesztett egy "ördögi szemet." Mindazonáltal úgy döntött nem fogja használni. De amikor mérges, mégis megteszi. Egy alkalommal a testvérei megbetegedtek csak azért, mert összeveszett velük, és ezzel a tekintettel nézett rájuk. Tudta, hogy egyedül ő felelős ezért. Isten nem hallgatta meg az imáit? Valóban az ördög hatalma alatt áll? Ő egy elveszett eset?

Megéri megemlíteni a megtérésének történetét, de meg kell említenem, hogy az ördög utána ment, és sokat kellett bizonyítania azt, hogy nem az ördöghöz tartozik, hanem Istenhez. Egy ördögűzés megszabadította őt, de ezután az ördög még kínozta rémálmokkal, betegséggel, és halállal való fenyegetéssel.     

Forrás:
http://piscatores-hominum.blogspot.hu/2015/03/case-story-when-anger-and-despair.html